Magyar IPTV Raspberry Pi-n

Ez egy servlet, ami fut egy linuxos szerveren és összeköttetést biztosít egy lejátszóprogram és az ittott.tv szolgáltatása között. A servlet az indításakor letölti a rendelkezésre álló csatornák listáját és a hozzájuk tartozó epg (elektronikus programújságot). Ezek a letöltött állományok megetethetők a Kodi IPTV PVR pluginjával.

Természetesen a szolgáltatás igénybevételéhez ittotttv előfizetés mindenképpen szükséges. Részletek: http://ittott.tv/

A program nem hivatalos, nyílt forráskódú, szabadon használható, használható raspberry pi-n vagy bármilyen linuxos rendszerenen… ubuntu shell-el windowson is.

 

Letöltés

https://github.com/szabbenjamin/ittotttv

 

SSHFS party gigabites vonalon

Damaged-Wire-FireA történet úgy folytatódik, hogy az itthoni HP microserveremből gigabites routert varázsoltam.

Szóval a gép most:

  • Storage szerver
  • Plex médiaszerver
  • Gigabites router (erről egy másik posztban írok)

 

Vettem a kütyübazár című izén…weboldalon…(ebay cache?)…webshopon egy USB 3.0 csatlakozású Gigabit ethernet adaptert ~5000 ezer pénzért. Mivel laptop az laptop és direkt is és praktikussági okokból sem tárolok rajta sok/minden adatot így érthető, hogy a storage szerverrel szoros kapcsolatba szerettem volna maradni. Azért sshfs-re esett a választásom, mert hordozható, itthon és távolról is egy háttérben futó virtuális gép segítségével el tudom hitetni a Windows-zal, hogy samba megosztáson van itt mellette egy nagy tárolókapacitású gép, még akkor is, ha csak mobilneten vagyok a világ végéről.

Tehát a usb-ethernet kártya boldogan – bár szkeptikusan – kicsomagol, bedug, a cucc működik. Nem hoz 1000 mbitet, jó az 700-800 Mbitnek is, de egyből jobb, mint 90 megabittel tötymörögni.

A pofáraesés az volt, hogy az átviteli sebesség továbbra is 9 mb/s volt átlagban. Próbáltam filezillával, belső ip címet használva, egyből hasított. Ekkor két dologra gyanakodtam: mindig a külső webcímen csatolom fel a storage szervert, így itthon is a WAN interfészen keresztül botorkáltak az adatok, az sshfs kliensem nem tudta, hogy helyben van a szerverem és maradjanak a csomagok LAN-on. Ennek érdekében beállítottam a routeremben, hogy a DNS szervere az én külső webcímemet a LAN-on csücsülő ip címre oldja fel.

Újabb teszt következett – minimális eredmény, még mindig messze az igazitól.

Ezután ránéztem a szerver és a laptop processzorterheltségeire, kiderült, hogy ami korábban preferált volt az most hátránnyá vált – a -C kapcsolóval tömörítettem az adatfolyamot és ezzel egyidőben ezzel a sávszélességgel meg is fogtam a storage szerver egyik processzormagját. Így a -C kapcsolót kivettem. A javulás jelentős volt.

De még mindig messze álltam az igazságtól. Ekkor jött gugli és egy kis unszonlás hatására választ adott. A válasz ezen az oldalon olvasható – elfelejtkeztem arról, hogy az sshfs lényege és nagyszerűsége néha pont a hátránya – az adatfolyam titkosítása (amire szükségem is van) gyakorlatilag limitálja a sávszélességet.

Megoldást a -o Ciphers=arcfour kapcsoló jelentette.

Tehát most egy sshfs kapcsolódásom:
sshfs -o allow_other,default_permissions -o IdentityFile=/home/winben/identityfájlom winben@szerverem.hu:/home/winben /home/winben/home -o reconnect -o Ciphers=arcfour;

 

Kellemes száguldozást mindenkinek!

Biztonsági öveket becsatolni 😀

Fusion Drive Windows módra

Seagate_Laptop-SSHD-image-1Régóta idegesített már, hogy van egy 60 gigás ssd-m, amin a Windows és néhány barátja féktelenül dorbézol (és a teljes rendelkezésre álló területet kitölti) és nem tudom azt eléri, hogy maguk a fájljaim gyors elérésűek legyenek és hatékonyan működjön a rendszer, mert mindent az ssd mellé, a vinyóra kell pakolnom, így tennem kellett valamit (csak ezért meg nagyobb ssd-t vegyen az, akinek Imre az anyja).

Mac gépeknél létezik egy külön fogalom, PC-knél pedig állítólag az sshd volna ez, nekem meg van a laptopban egy 750G HDD és egy 60G ssd, mi a francot kezdjek.
Láttam, hogy intel ssd-hez van kiadva egy szoftver, ami cache-nek használja az ssd-t, én pontosan ezt szerettem volna elérni, csak már egy régibb OCZ Agility 3 meghajtóval.

Szóval túrtam a netet és a hőn keresett választ megleltem – van egy csalafinta program, ami lényegében beékelődik a rendszer és a közvetlen diszk közé és magukat a blokkokat cache-eli használat közben.

Ennek neve a Primo Cache, mely 60 napig ingyenesen kipróbálható, egyébként 8000 ft körül áron megvehető. Két opciót is rendelkezésünkre bocsát a program:
* non perzisztens cache ram-ba (L1)
* perzisztens cache egy másik meghajtóra (L2)

Röviden az egész úgy működik, hogy a gyakrabban/legutóbb használt blokkokat beírja a gyorsítótárba, majd a legközelebbi olvasáskor már csak oda nyúl érte.

Szerintem ram-ba menteni ezeket sok értelme nincs, de ssd-re már (mégha nem is kifejezetten kíméli a meghajtót) perzisztensen tárolja az adatokat, ami annyit jelent, hogy újraindítás után sem kapar sokat a disk, szépen hozza az ssd által nyújtott teljesítményt.

Külön füszerezésként (annak, aki szeret veszélyesen élni, és tudja hol szeret a cápa) lehet írást + olvasást is cache-elni perzisztensen az ssd-n. Ahogy figyelem nagyon-nagyon ritka, hogy a gép azon dolgozna, hogy valamit éppen kivakarjon a HDD-re, de ha mégis némi torlódás keletkezik sem áll meg az élet.

1 napja használom még, de ígéretesnek tűnik a dolog – szóval aki eddig fogta a fejét, hogy C: vagy D: meghajtóra telepítsen-e valamit akkor annak jó próbálkozást tud nyújtani a kis program.

Jó szórakozást!