Élet Windows után – Ubuntu 16.04

Belecsaptam mélyen a lecsóba, annyira felbosszantott az apró hülyeségeivel a Windows, hogy most, hogy nem kifejezetten munkagépem az itthoni laptopom gondoltam belevágok és cserélek a frissen kijött Ubuntura.

Ez a postom folyamatosan frissülni fog, itt fogom összegyűjteni nektek (és magamnak is) a szükséges tudnivalókat, érdekességeket, tapasztalatokat, amiket összegyűjtöttem.

2016 04 21

Tegnap települt a rendszer (este), néhány órát elszöszmötöltem vele. A jó öreg 60 gigás SSD-ről fut, belakva 7,3G-t foglalok eddig a lemezen. Egyelőre van benne egy kis félsz, mert vannak specifikus programok, melyeket eddig windowson használtam, illetve ott szoktam meg. Még a jövőben próbálkozni fogok wine-al, aztán vagy keresek alternatívát, vagy virtuális gép, vagy végső esetben valahogy natívan vissza a windows.

Első lépésként unity-tweak-tool csomagot, mellyel elég sok fancy dolgot át tudtam állítgatni a rendszerben. Lehet template-eket telepítgetni, vicces, hogy vannak win10 template-ek, amik egyáltalán nem hasonlítanak rá, de ellenben végre valahára le lehet tenni a bal oldali taskbar-t a képernyő aljára. Ez volt az egyik legidegesítőbb dolog nekem ebben az unity felületen, de végre sikerült meglépniük.

Be lehet még próbálkozni a cairo-dock csomaggal is, ami olyan epöl fílinget varázsol a régi ubuntu felületre, ami a gnome-session-flashback csomag telepítésével érhető el.

Szopás van folyamatosan a tapipaddal, túlságosan érzéketlen, nagyon erősen kell az ujjamat húzni rajta, én meg hozzászoktam a nagyon finom érintgetésre. Ezen a problémámon EZ a weboldal instrukciói segítettek, nálam a xinput –set-prop 13 “Synaptics Finger” 1 1 0 parancsot kell futtatni minden indítás után, ezt kell még kikutatnom, hogy a beállítás konstans maradjon – őrület.