Fusion Drive Windows módra

Seagate_Laptop-SSHD-image-1Régóta idegesített már, hogy van egy 60 gigás ssd-m, amin a Windows és néhány barátja féktelenül dorbézol (és a teljes rendelkezésre álló területet kitölti) és nem tudom azt eléri, hogy maguk a fájljaim gyors elérésűek legyenek és hatékonyan működjön a rendszer, mert mindent az ssd mellé, a vinyóra kell pakolnom, így tennem kellett valamit (csak ezért meg nagyobb ssd-t vegyen az, akinek Imre az anyja).

Mac gépeknél létezik egy külön fogalom, PC-knél pedig állítólag az sshd volna ez, nekem meg van a laptopban egy 750G HDD és egy 60G ssd, mi a francot kezdjek.
Láttam, hogy intel ssd-hez van kiadva egy szoftver, ami cache-nek használja az ssd-t, én pontosan ezt szerettem volna elérni, csak már egy régibb OCZ Agility 3 meghajtóval.

Szóval túrtam a netet és a hőn keresett választ megleltem – van egy csalafinta program, ami lényegében beékelődik a rendszer és a közvetlen diszk közé és magukat a blokkokat cache-eli használat közben.

Ennek neve a Primo Cache, mely 60 napig ingyenesen kipróbálható, egyébként 8000 ft körül áron megvehető. Két opciót is rendelkezésünkre bocsát a program:
* non perzisztens cache ram-ba (L1)
* perzisztens cache egy másik meghajtóra (L2)

Röviden az egész úgy működik, hogy a gyakrabban/legutóbb használt blokkokat beírja a gyorsítótárba, majd a legközelebbi olvasáskor már csak oda nyúl érte.

Szerintem ram-ba menteni ezeket sok értelme nincs, de ssd-re már (mégha nem is kifejezetten kíméli a meghajtót) perzisztensen tárolja az adatokat, ami annyit jelent, hogy újraindítás után sem kapar sokat a disk, szépen hozza az ssd által nyújtott teljesítményt.

Külön füszerezésként (annak, aki szeret veszélyesen élni, és tudja hol szeret a cápa) lehet írást + olvasást is cache-elni perzisztensen az ssd-n. Ahogy figyelem nagyon-nagyon ritka, hogy a gép azon dolgozna, hogy valamit éppen kivakarjon a HDD-re, de ha mégis némi torlódás keletkezik sem áll meg az élet.

1 napja használom még, de ígéretesnek tűnik a dolog – szóval aki eddig fogta a fejét, hogy C: vagy D: meghajtóra telepítsen-e valamit akkor annak jó próbálkozást tud nyújtani a kis program.

Jó szórakozást!

Repost: a Windows 10 visszavág

Annyit nyávognak jutbobon és mindenhol máshol, hogy válts win 10-re, eddig bőszen kitartottam. Aztán volt egy kis ráérős időm, dd-vel lementettem az ssd-m lemezképét és próbaképp egy szűz telepítéssel feltoltam a win10-et.

Azért választottam a nulláról való telepítést, mert a frissítésekkel eddig tapasztalataim szerint mindig csak a baj van, továbbá tele volt a 60 gigás ssd valamivel, múltkor kis hack-ek miatt szanaszét hullott a rendszer frissítés után (ramdisk miatt pl) így gondoltam egy életem egy halálom, kezdjük a rajtvonaltól.

Nézzük először azt, hogy mik is voltak a bajaim tavaly augusztusban a frissen kiadott rendszerekkel.

  1. Lassú, vagy nem működő start menü kereső
    a probléma megoldódott, ugyanúgy működik, mint 8 alatt
  2. Fájlelőzmények
    Fura módon a metrós-ablakos app megnyitáskor egyből bezáródik abban az esetben, ha épp mentést készít a rendszer, de maga a funkció már működik pont annyira, mint a windows 8-ban.
  3. A lassú rendszerindítás nem jellemző, igaz, minden frissen telepített rendszer gyors még eleinte.
  4. A lemezindexelő szolgáltatás, az explorer.exe lehalása és spontán program el nem indulások, hangok pattogása megszűnt
  5. Ki lehetett kapcsolni a OneDrive-ot! 😀

Ami tetszik:

  1. Kicsit amolyan flat design-ra hajaz a megjelenés, dizájnban kb akkora az ugrás, mint mondjuk android 4.4 és 5.0 között. Van, de nem akkora, hogy megcsókolnám érte a képernyőt.
    Kiemelném külön az ablakok nagyításkori animációját – felesleges csicsának tűnik a dolog, de valamiért kellemesebb a szemnek.
  2. 720p monitoron egy fokkal használhatóbbak az ikonok. Nincsenek felesleges pixeleket elfoglaló szegélyek, vagy bazi nagy ikonok. 1080p monitoron pedig kész kánaán van.
  3. Tetszik a régi rendszerüzenetes buborékot kiváltó értesítési sáv. Androidból lopták az ötletet, de végre legalább van. Nem bántam volna, ha csak fehér/fekete buborék helyett valami interaktívabb megoldást találtak volna ki, de ez már jó kezdet.
  4. Start menü
    Vagy mi a túró. Vége a fullscreen-es őrületnek
  5. Csendes háttérben futó rendszerfrissítések. Gép használat közben egyszer csak felbukkan egy értesítés, hogy “frissítéseket telepítettünk” és ennyi. Nem zaklat/zsarol/fenyeget újraindítással.

Amit észrevettem:

  1. Több ramot eszik. Alap dolgok megnyitva és 1 napos használat után 8.8 giga ram foglalt. És még el sincs indítva a munkához a fejlesztőkörnyezet.
  2. Még mindig kettős személyiséget alkot maga a rendszer a metrós és nem metrós appok között. Az alap dolgokat be lehet állítani a metrós appokban, de ha valami speciálisabb van egyből átirányít a régi megszokott vezérlőpult jellegű rendszerbe. Ez olyan érzés, mintha fogták volna a win7-et, csináltak volna egy api-t a rendszerbeállításokhoz és felvettek volna x gyakornokot, akikkel betanítás jelleggel megcsináltatták volna ezeket a kezelőszerveket. Merthogy valami csak a régi felületen állítható, valami csak az újon, valami meg mindkettőn. So logic.
  3. Furcsa dolog és nem egzakt megállapítás, de kevesebbet zúg a gép ventilátora. Valahogy eléri a rendszer, hogy kevésbé melegedjen az alap használat közben.

Ezért érdemes sshfs-t -C kapcsolóval használni

1445465012_Database-CloudVan ugye az a protokoll – remélem ismerős -, hogy “sftp”. Tegyük fel, hogy van egy linuxos adattároló szervered és egy linuxos géped. Közvetlen fel tudod csatolni sshfs-el a távoli gép valamely mappáját, ha van rajta unix felhasználói fiókod és hozzáférésed.
Namost az sshfs-nek van egy -C, mint compression kapcsolója, ami a két gép közötti átviteli sebesség növelésében játszhat szerepet, mivel a két gép közötti adatfolyamot képes tömöríteni. Ehhez persze némi processzor kell mindkét oldalon, de egy HP microservernek sem konnyan meg a dolog (nálam az érintett adattároló gép).
Tehát ha linuxot használsz az alábbi paranccsal felcsatolhatod a távoli gép könyvtárát a helyi gépedre:

 sshfs -o allow_other,default_permissions -o IdentityFile=/helyi_szerver/publikus_kulcs winben@szerverem.hu:/tavoli_szerver/csatolasi_pont /helyi_szerver/csatolasi_pont -C -o reconnect;

 

Mi az eset akkor, ha Windows használok?

Igen, sokan vagyunk így, kipróbálhatunk egy csomó sshfs-t megvalósító alkalmazást. Ilyen a fizetős expandrive, vagy az ingyenes win-sshfs.

Részemről egyik sem nyerte el a tetszésemet többek között azért, mert instabilak voltak, suttyomban a program files-ba cache-eltek és nem is a valós állapotot mutatták sokszor…és legfőbb problémám volt, hogy láthatólag egyik sem szolgált a tömörítős megoldással, ami miatt (vagy még mellett) dög lassú volt az adatátvitel.

Nos, ha van egy kis memóriád fölösen a gépben akkor van egy szuper jó hírem – a probléma baromi jól orvosolható.

  1. Készíts egy linuxos virtuális gépet localhoston, ami NATolva csatlakozik a hálózatra, tehát a te géped oszt neki IP címet.
  2. Ha megvan a telepítés csatold fel a távoli mappát a virtuális géped egy helyi mappájába.
  3. Ezután telepíts sambát a virtuális gépre és oszd meg a felcsatolt mappa tartalmát.
  4. Tallózd be Windows Intézőben a sambán megosztott tartalmat és örülj. Az adatátvitel gördülékeny lesz és megfelelő tartalom esetében gyors.

Ha olyan kontentről van szó, ami jól tömöríthető akkor sokszoros sebességet érhetsz el “logikailag”, mint egyébként “fizikailag”, tehát a fizikai vonalon.

 

Bizonyításként hadd mutassam a feladatkezelőmet:

aa99259e10b2a668d37f45b32ea9d906

Itt éppen egy lemezképfájlt másoltam. A képen az látható, hogy a Total Commander 176 Mb/s-al tölti felfelé az adatot, a VMware NAT Service pedig a virtuális gépet jelképezi és látszik, hogy 47,5 Mb/s a “fizikai” adatfolyam. Tudni kell azt is, hogy a mérés idején a laptopom céges wifi routerre volt csatlakozva vezetéknélküli hálózaton és nem egy irodában lévő másik gépre, hanem az otthoni szerveremre tolta át az adatot – ennek köszönhető, hogy csak ~50 Mbit környékén történt az adatátvitel. A másolás idején 50-70% között volt a 1.5 GHz-es HP microserverem cpu terheltsége (mivel kétmagos így 200%-ból), és 0,93-as volt a 15 perces átlag load.

 

Akik kicsi internetsebességgel rendelkeznek (100 Mbit alatt) és távoli szerverre dolgoznak bőven megfelel és tűrhetően is működik az ExpanDrive. Ha viszont helyi 100 megás hálón (vagy azzal egyenértékű neten) szeretnénk Windows-on sshfs kapcsolódást érdemesebb efféle perverzióhoz folyamodnunk.

Bajaim a Windows 10-zel

58338120

  1. 10-ből 9x nem működik a startmenü keresője – beírok valamit és vagy nem “fogadja” a gépelést” vagy mennek a pöttyök fent, de nem történik semmi.
  2. Ha talál is valamit sokkal lassabban, mint 8 alatt talált.
  3. A fájlelőzmények funkció megszűnt fájlokról biztonsági mentéseket készíteni – mindig azt írja, hogy éppen csinálja, de közben meg nem.
  4. Lassabban áll fel a rendszer
  5. Folyton eszi a CPU-t a lemezindexelő szolgáltatás
  6. explorer.exe időközönként lehal, a felület reagál, de a tálca és az intéző kifehéredik, ekkor feladatkezelő -> részletek -> explorer.exe leállítás -> fájl -> új feladat futtatás -> explorer.exe -> enter
  7. Bizonyos (kifigyeltem) sokszor kifejezetten könnyűsúlyú programok (mint pl a Filezilla Client) nem indul el. Kattintok, majd nem történik semmi. Ekkor feladatkezelőből kilövöm a megakadt filezilla process-t, de van, hogy ez sem segít, ekkor jön a 6-os pont, ha az se segít akkor újraindítás.
  8. Localhoston nagyon régen hallgattam már zenét (google play music yeah), de egy fent nem lévő gyűjteményt nasról nemrég megpróbáltam a nagyszerű Groove Zene programmal lejátszani és pattogott a hang. Erre 10 éve még azt mondtam, hogy “van ilyen”. De most…
  9. Windows update – magától újraindulna a kis…
  10. A Biztonsági mentés beállításainál hiába törlöm a mentésre szükségtelen mappákat ő később akkor is visszateszi őket.
  11. Lépten-nyomon erőlteti a OneDrive-ot. De van NAS-om, nem kell…!

 

…és a sor még hamarosan folytatódik…