Kategória: Barkácsolás

Ezért érdemes sshfs-t -C kapcsolóval használni

Van ugye az a protokoll – remélem ismerős -, hogy “sftp”. Tegyük fel, hogy van egy linuxos adattároló szervered és egy linuxos géped. Közvetlen fel tudod csatolni sshfs-el a távoli gép valamely mappáját, ha van rajta unix felhasználói fiókod és hozzáférésed.
Namost az sshfs-nek van egy -C, mint compression kapcsolója, ami a két gép közötti átviteli sebesség növelésében játszhat szerepet, mivel a két gép közötti adatfolyamot képes tömöríteni. Ehhez persze némi processzor kell mindkét oldalon, de egy HP microservernek sem konnyan meg a dolog (nálam az érintett adattároló gép).
Tehát ha linuxot használsz az alábbi paranccsal felcsatolhatod a távoli gép könyvtárát a helyi gépedre:

 sshfs -o allow_other,default_permissions -o IdentityFile=/helyi_szerver/publikus_kulcs winben@szerverem.hu:/tavoli_szerver/csatolasi_pont /helyi_szerver/csatolasi_pont -C -o reconnect;

Mi az eset akkor, ha Windows használok?

Igen, sokan vagyunk így, kipróbálhatunk egy csomó sshfs-t megvalósító alkalmazást. Ilyen a fizetős expandrive, vagy az ingyenes win-sshfs.

Részemről egyik sem nyerte el a tetszésemet többek között azért, mert instabilak voltak, suttyomban a program files-ba cache-eltek és nem is a valós állapotot mutatták sokszor…és legfőbb problémám volt, hogy láthatólag egyik sem szolgált a tömörítős megoldással, ami miatt (vagy még mellett) dög lassú volt az adatátvitel.

Nos, ha van egy kis memóriád fölösen a gépben akkor van egy szuper jó hírem – a probléma baromi jól orvosolható.

Készíts egy linuxos virtuális gépet localhoston, ami NATolva csatlakozik a hálózatra, tehát a te géped oszt neki IP címet.
Ha megvan a telepítés csatold fel a távoli mappát a virtuális géped egy helyi mappájába.
Ezután telepíts sambát a virtuális gépre és oszd meg a felcsatolt mappa tartalmát.
Tallózd be Windows Intézőben a sambán megosztott tartalmat és örülj. Az adatátvitel gördülékeny lesz és megfelelő tartalom esetében gyors.

Ha olyan kontentről van szó, ami jól tömöríthető akkor sokszoros sebességet érhetsz el “logikailag”, mint egyébként “fizikailag”, tehát a fizikai vonalon.

Bizonyításként hadd mutassam a feladatkezelőmet:

Itt éppen egy lemezképfájlt másoltam. A képen az látható, hogy a Total Commander 176 Mb/s-al tölti felfelé az adatot, a VMware NAT Service pedig a virtuális gépet jelképezi és látszik, hogy 47,5 Mb/s a “fizikai” adatfolyam. Tudni kell azt is, hogy a mérés idején a laptopom céges wifi routerre volt csatlakozva vezetéknélküli hálózaton és nem egy irodában lévő másik gépre, hanem az otthoni szerveremre tolta át az adatot – ennek köszönhető, hogy csak ~50 Mbit környékén történt az adatátvitel. A másolás idején 50-70% között volt a 1.5 GHz-es HP microserverem cpu terheltsége (mivel kétmagos így 200%-ból), és 0,93-as volt a 15 perces átlag load.

Akik kicsi internetsebességgel rendelkeznek (100 Mbit alatt) és távoli szerverre dolgoznak bőven megfelel és tűrhetően is működik az ExpanDrive. Ha viszont helyi 100 megás hálón (vagy azzal egyenértékű neten) szeretnénk Windows-on sshfs kapcsolódást érdemesebb efféle perverzióhoz folyamodnunk.

Egér mizéria – már megint

Vettem néhány hete egy 1800 Ft-os egeret. Semmi extra, működött. Aztán olyan jelenségre lettem figyelmes, hogy a bal gomb vacakol – van, hogy kettőt kattint egy nyomásra, van, hogy a drag&drop-nál elengedte a “fogást”. Visszavittem a boltba, hogy kontaktos a bal gomb, csináljanak vele valamit.
Feljegyezték az adatokat, aztán másnap hívnak, hogy ezt nem lehet garanciázni, mert a vezeték meg van törve. Mondom:
“- De az egér működik, nem?
– Igen, működik.
– Akkor mit számít, hogy meg van törve a vezeték? Egyébként is ilyen volt már a dobozból kivéve (tudom, én voltam a hülye, hogy nem néztem meg az állapotát még a boltban).
– Hát de ezt akkor sem szervizelhetjük…”

Úgyhogy fogtam, hazahoztam szó nélkül, szétszedtem, a bal gombot kihajítottam belőle és egy kiselejtezett egérből kiszedtem egy pont ugyanolyan gombot és voilá – jó az egér.

Egér vezetékcsere

Volt egy régi egerem, amit még a 4 éves Asus laptophoz kaptam. A vezetéke még mindig jó, de a gombjai már tönkrementek, így egy ideje (cirka fél éve) nem használtam.

Van viszont egy új Genius egerem, ami az ideális munkaeszközömmé vált. Picike, pontos optika és nem ócsó. A probléma az, hogy kb 2 hete elkezdett ki-ki kapcsolgatni – hamar rá sikerült jönnöm – megtört a vezeték. Ez mondjuk várható volt…a vezeték vastagsága és ez a csévélős-tekerős dob feszítős mechanikája miatt nem hosszú életű az ilyen. Na és igen – feltehetitek a kérdést, hogy vajon miért nem vittem vissza a boltba? Hát azért nem, mert költözés volt a nyáron és többek között ennek a doboza (vele együtt a számla is) köddé vált, tehát bukta van.

Először venni akartam boltban új kábelt, meg usb csatit, de aztán megtaláltam ezt a régi egeret és mondom próba szerencse, megkísérlem összeházasítani őket.

Tehát szétkaptam mindkét kütyüt és a fent látható kép fogadott mindjárt.

Első pillanatban azt hittem, hogy a két egér belső csatlakozója egy séma szerint van elkészítve. Minden ugyanaz, párosítható szín színnel, satöbbi. A panelről való lehúzás után jött az első sokk – a csatlakozók még szélességre sem stimmelnek. Ugyanakkora lyuk, a villák között ugyanakkora távolság – csak a régi egér egy villával többel csatlakozott.

Aztán rá sikerült jönni, hogy tulajdonképpen “dupla föld” van a régi egérnél, tehát az usb csatoló mínusz ága mellett ki volt vezetékelve maga az usb csatlakozó fémháza is.

Természetesen e megállapításokra egy multiméter segítségével jutottam. Muszáj volt kimérnem, hogy mi merre hány méter.

Aztán.

Elkövettem egy kis hibát. A négy csatiból csak kettőt mértem be, amolyan szúrópróbaszerű vizsgálatszerűen, hogy a két csati bekötése amúgy megegyező-e. A teszt pozitív eredménnyel zárult.

Így tehát fogtam, lehúztam a villákat védő csati-bölcsőt, hogy ne csak 4-es érintkezőt fogadjon az új egér panele.

Majd a csatlakozót ráhúztam a panelre.

Az egér nemigazán működött. Gépbe dugás után féktelenül elkezdett villogni és amúgy nem reagált semmire. Hoppá mondom, mégse jó itt valami.

Úgyhogy hát fogtam a multimétert újra és végigmértem a csatikat. Egyesével. Kiderült, hogy baromira nem egyeznek a bekötések.

A csatikat kihuzigáltam a tokjából, majd a helyes sorrendben visszadugdostam őket.

Visszacsatlakoztattam a panelre a bölcsővel együtt.

Záróakkord: működik. Mint újkorában. 🙂

TP-Link WR940N túlmelegedés

Időről időre visszatérő probléma volt a HP szerverem elé kötött router túlmelegedése, ami nagyobb terhelésekkor véletlenszerű fagyásokat okozott a kicsikében.

E problémát nemes egyszerűséggel megoldottam.

A két ventilátor kiselejtezett, 50 ft-os cucc bontóból, mely sima fehér szigszalaggal lett rögzítve. Tápot egy kihúzható régi ATA rack-től a CD-romnak kialakított helyről, a szervergép tápjáról kapja.