Kategória: Windows

Régóta idegesített már, hogy van egy 60 gigás ssd-m, amin a Windows és néhány barátja féktelenül dorbézol (és a teljes rendelkezésre álló területet kitölti) és nem tudom azt eléri, hogy maguk a fájljaim gyors elérésűek legyenek és hatékonyan működjön a rendszer, mert mindent az ssd mellé, a vinyóra kell pakolnom, így tennem kellett valamit (csak ezért meg nagyobb ssd-t vegyen az, akinek Imre az anyja).

Mac gépeknél létezik egy külön fogalom, PC-knél pedig állítólag az sshd volna ez, nekem meg van a laptopban egy 750G HDD és egy 60G ssd, mi a francot kezdjek.
Láttam, hogy intel ssd-hez van kiadva egy szoftver, ami cache-nek használja az ssd-t, én pontosan ezt szerettem volna elérni, csak már egy régibb OCZ Agility 3 meghajtóval.

Szóval túrtam a netet és a hőn keresett választ megleltem – van egy csalafinta program, ami lényegében beékelődik a rendszer és a közvetlen diszk közé és magukat a blokkokat cache-eli használat közben.

Ennek neve a Primo Cache, mely 60 napig ingyenesen kipróbálható, egyébként 8000 ft körül áron megvehető. Két opciót is rendelkezésünkre bocsát a program:
* non perzisztens cache ram-ba (L1)
* perzisztens cache egy másik meghajtóra (L2)

Röviden az egész úgy működik, hogy a gyakrabban/legutóbb használt blokkokat beírja a gyorsítótárba, majd a legközelebbi olvasáskor már csak oda nyúl érte.

Szerintem ram-ba menteni ezeket sok értelme nincs, de ssd-re már (mégha nem is kifejezetten kíméli a meghajtót) perzisztensen tárolja az adatokat, ami annyit jelent, hogy újraindítás után sem kapar sokat a disk, szépen hozza az ssd által nyújtott teljesítményt.

Külön füszerezésként (annak, aki szeret veszélyesen élni, és tudja hol szeret a cápa) lehet írást + olvasást is cache-elni perzisztensen az ssd-n. Ahogy figyelem nagyon-nagyon ritka, hogy a gép azon dolgozna, hogy valamit éppen kivakarjon a HDD-re, de ha mégis némi torlódás keletkezik sem áll meg az élet.

1 napja használom még, de ígéretesnek tűnik a dolog – szóval aki eddig fogta a fejét, hogy C: vagy D: meghajtóra telepítsen-e valamit akkor annak jó próbálkozást tud nyújtani a kis program.

Jó szórakozást!

Annyit nyávognak jutbobon és mindenhol máshol, hogy válts win 10-re, eddig bőszen kitartottam. Aztán volt egy kis ráérős időm, dd-vel lementettem az ssd-m lemezképét és próbaképp egy szűz telepítéssel feltoltam a win10-et.

Azért választottam a nulláról való telepítést, mert a frissítésekkel eddig tapasztalataim szerint mindig csak a baj van, továbbá tele volt a 60 gigás ssd valamivel, múltkor kis hack-ek miatt szanaszét hullott a rendszer frissítés után (ramdisk miatt pl) így gondoltam egy életem egy halálom, kezdjük a rajtvonaltól.

Nézzük először azt, hogy mik is voltak a bajaim tavaly augusztusban a frissen kiadott rendszerekkel.

1. Lassú, vagy nem működő start menü kereső
   a probléma megoldódott, ugyanúgy működik, mint 8 alatt
2. Fájlelőzmények
   Fura módon a metrós-ablakos app megnyitáskor egyből bezáródik abban az esetben, ha épp mentést készít a rendszer, de maga a funkció már működik pont annyira, mint a windows 8-ban.
3. A lassú rendszerindítás nem jellemző, igaz, minden frissen telepített rendszer gyors még eleinte.
4. A lemezindexelő szolgáltatás, az explorer.exe lehalása és spontán program el nem indulások, hangok pattogása megszűnt
5. Ki lehetett kapcsolni a OneDrive-ot! 😀

Ami tetszik:

1. Kicsit amolyan flat design-ra hajaz a megjelenés, dizájnban kb akkora az ugrás, mint mondjuk android 4.4 és 5.0 között. Van, de nem akkora, hogy megcsókolnám érte a képernyőt.
   Kiemelném külön az ablakok nagyításkori animációját – felesleges csicsának tűnik a dolog, de valamiért kellemesebb a szemnek.
2. 720p monitoron egy fokkal használhatóbbak az ikonok. Nincsenek felesleges pixeleket elfoglaló szegélyek, vagy bazi nagy ikonok. 1080p monitoron pedig kész kánaán van.
3. Tetszik a régi rendszerüzenetes buborékot kiváltó értesítési sáv. Androidból lopták az ötletet, de végre legalább van. Nem bántam volna, ha csak fehér/fekete buborék helyett valami interaktívabb megoldást találtak volna ki, de ez már jó kezdet.
4. Start menü
   Vagy mi a túró. Vége a fullscreen-es őrületnek
5. Csendes háttérben futó rendszerfrissítések. Gép használat közben egyszer csak felbukkan egy értesítés, hogy “frissítéseket telepítettünk” és ennyi. Nem zaklat/zsarol/fenyeget újraindítással.

Amit észrevettem:

1. Több ramot eszik. Alap dolgok megnyitva és 1 napos használat után 8.8 giga ram foglalt. És még el sincs indítva a munkához a fejlesztőkörnyezet.
2. Még mindig kettős személyiséget alkot maga a rendszer a metrós és nem metrós appok között. Az alap dolgokat be lehet állítani a metrós appokban, de ha valami speciálisabb van egyből átirányít a régi megszokott vezérlőpult jellegű rendszerbe. Ez olyan érzés, mintha fogták volna a win7-et, csináltak volna egy api-t a rendszerbeállításokhoz és felvettek volna x gyakornokot, akikkel betanítás jelleggel megcsináltatták volna ezeket a kezelőszerveket. Merthogy valami csak a régi felületen állítható, valami csak az újon, valami meg mindkettőn. So logic.
3. Furcsa dolog és nem egzakt megállapítás, de kevesebbet zúg a gép ventilátora. Valahogy eléri a rendszer, hogy kevésbé melegedjen az alap használat közben.