Cikkemben összefoglalóan írok az okostelefonokról, a történetükről, a funkciók megjelenéséről és megpróbálok rávilágítani arra, hogy miért kerül annyiba amennyibe ma egy ilyen készülék.
Mennyi pénz sok egy okostelefonért?
Röviden: amennyit nem engedhetsz meg magadnak. Illetve amikor már értelmetlenné válik a vásárlás.
Gyakran újra és újra felvetődik a kérdés átlagos telefon felhasználóktól, hogy miért fizessek egy telefonért 2-3-400 ezer ft-ot és ki az az őrült, aki ezen összeg felett vásárol. Sajnos a panasz több, a „miért” kérdés általánosságban sokkal ritkább – könnyebb kritikát megfogalmazni, mint próbálni megérteni. Írásomban – mint aktív okostelefon felhasználó – próbálok válaszokat adni ezekre.
„A telefon telefonálásra való!”
A termékpaletta igen széles – cikkem írásakor az árukereső legolcsóbb telefonja egy nyomógombos iLike F180 döbbenetes 3 ezer ft-ért. A márkáról tudni érdemes, hogy egy kínából importált valószínűleg valahol a régiónkban felmatricázott olcsó telefon, ami teljes lutri – vagy működik vagy nem, de megbízni aligha lehet egy ilyen árkategóriás készülékben. Ha egyszerű nyomógombos telefont szeretnél érdemes inkább a 10 ezres kategóriától indulni – jó szerencsével itt már találni fogsz strapabíróbb, akár éveken keresztül is jó szolgálatot tévő egyszerű csak telefonálásra való telefont.
Az árukereső legdrágább telefonjai a Huawei XS 5G és a Samsung Galaxy Z Fold 3 cikkem írásának pillanatában. Ezek a piac azon részeit képezik, amiknek a célközönsége hajlandó most több pénzt költeni egy olyan technológiára ami különleges, szokatlan és talán egy új termékkategória első fecskéi. Persze ezek a készülékek sem értelmetlenül drágák – az elektronikai eszközök között egy olyan luxus kategóriát képviselnek, melyek egészen biztosan kitűnnek a tömegből.
A telefon már nem telefon
A kijelentéshez tekerjünk vissza 20-21 évet. Nagyjából ekkoriban, ’99-ben lett a családban meg az első mobiltelefon. Már nem volt elérhetetlen árú, nem voltak óriási lefedettségi problémák – a magas tarifáktól eltekintve teljesen ki tudta váltani az otthoni vezetékes telefonokat. Menőség volt az övre csipeszelhető telefon tok, a színes dobozok és készülékházak és a minél kisebb és kisebb méret. Ekkoriban ennyi jutott, ha zenét akartunk hallgatni, ha el akartuk kattintani a gyerek ballagási fényképét, ha könyvet olvasni akartunk, ha neteztünk volna: mind céleszközt kellett használjunk. Ott volt a hordozható kis rádió – igényesebbeknek a kazettás walkman, később discman, majd mp3 lejátszó -, kompakt fényképezőgéppel jártunk és a Windows XP bejelentkező zenélését követően csatlakoztunk a világhálóra és cseteltünk barátainkkal, vagy írtunk email-t és hasitasiban vittük magunkkal nyaralásra a készpénzt – fel sem merült, hogy bankkártyával fizessünk néhány szupermarkettől eltekintve.
Aztán idővel megérkeztek az első színes kijelzős telefonok. A szín önmagában a készülékházról a képernyőre költözött, a készülékek háza diszkrétebb lett, de már nem egyszínű háttérvilágítással olvastuk a rajta érkező SMS-eket.
Vagy épp nem fekete-fehérben WAP-oztunk. Igen, a mobilos internet elődje (vagy egyenesen vadhajtása) a WAP volt, mely elkülönült a web-től, direktben telefonokra optimalizált, egyszerű szöveg alapú weboldalak voltak az izgő-mozgó, gif-ekkel telepakolt, háttérzenével megtolt „honlapok” mellett/helyett.
Ahogy a színes kijelzős telefonok terjedtek megjelentek rajtuk a jack csatlakozók, a néhány száz kB-ról bővülő tárhelyek és memóriakártya foglalatok, illetve maga a…
Kamera.
Azzal a lehetőséggel, hogy a készülékekben elérhetővé vált a szükséges számítási kapacitás és mérhető mennyiségű tárhely a gyártók kemény versenybe kezdtek, hogy ki tud hamarabb – később pedig ki tud jobb minőségű – fénykép készítésére alkalmas aprócska szenzort helyezni az aprócska készülékházba. Mivel a fotók készítésének lehetősége adott volt – noha volt, hogy simán csak 320×240-es felbontásban készültek a képek – a felhasználók számára kibontakozóban volt az igény a fényképek minél nagyobb képernyőméretben való megtekintésére.
A képernyőméret lassan megkezdett nőni és ez egy meg nem álló kísérletezéssé vált a gyártók számára:
„mi az a képernyőméret amit le tudunk gyártani, nagy, de még nem túl nagy?”
Megjelent a telefonokban a zenehallgatási lehetőség, megjelentek a Sony Walkman mobilok, melyek direkt erre voltak kitalálva. A managerkalkulátorok eltűntek – a naptár beköltözött valakinél a telefonba, valakinél a számítógépbe. Majd minden egyre gyorsult – megjelentek az érintőképernyős telefonok, integrálódott a GPS navigáció, elérhetővé vált a számítógépek számára is használatos web.
Majd megjelent az első iPhone, ami egy teljes újdonság volt, szinte csak képernyőből állt, keresztezte az „internetes kommunikátort” az iPod képességeivel úgy, hogy képes volt telefon méretűnek maradni. Az iPhone sikere után – és a Symbian néma bukása közben – életre jött kisvártatva az Android, mint rivális operációs rendszer nem Apple telefonokra, szabad felhasználásra, a Google támogatásával. Majd szépen fokozatosan elkezdtünk
Wifi-re vadászni.
A mobilinternet előfizetés drága mulatság volt és sokan sajnálták arra a pénzt, hogy mobilkészülék felhasználójaként bármikor hozzáférhessenek bármilyen információhoz az interneten. A kezdeti időszakban a legnagyobb kritika az volt az Android ellen, hogy „nem jó irány az, hogy folyamatosan igényli az online jelenlétet„. Ezekben az időkben egyre többet hallgattunk egyre nagyobb mennyiségű zenét, online rádiókat, töltögettünk filmeket és persze mindig jó volt ha át tudtunk dobni fotókat, dokumentumokat családtagoknak, kollégáknak. A 2010-es években az egyre olcsósodó és több helyen elérhető internet korában elérkezett a
Cloud évtizede.
Megjelentek a felhőszolgáltatók. Megismerkedtünk azzal a jelenséggel, hogy az adatainkat – legyen szó a családi fotókról, vagy a zenéinkről – elkezdtük „más számítógépén tárolni”, pontosabban fogalmazva bérelt tárhelyen tárolni. Azon kívül, hogy nem csak a számítógépünk és telefonunk mentesült attól, hogy állandóan tárhely problémákkal küzdünk könnyebbé vált a dokumentumok küldése, mivel azok eleve egy már „publikusan” elérhető tárhelyen voltak tárolva és elég volt linket átdobnunk ahhoz, hogy a másik számára megtekinthető lehessen. És ha már cloud leleményes fejlesztőknek eszébe jutott, hogy szolgáltatásokat is kínálhatnak az internetkapcsolattal rendelkező fizetőközönség felé. Így született meg a
Streaming.
Először kisvideókat, majd zenét és végül sorozatokat, filmeket nézhettünk menet közben úgy, hogy az legális és az elérhető legjobb minőségű. Az algoritmusok feltérképezik az ízlésünket és annak megfelelő, releváns ajánlatokkal látnak el, így a napközbeni munkához, vagy az esti filmezéshez nem kell túlságosan sokat válogatnunk, hogy megfelelő zenét vagy filmet találjunk.
Majd 2020-as évek bemutatták a gaming stream-ek világát, mely talán egy olyan világot hoz el számunkra amikor már nem lesz szükség interneten kívül különösebben erős pc-re, vagy játékkonzolra egy felső kategóriás játék kiélvezésére, hiszen azt egy távoli szerver fogja futtatni, mi pedig késleltetés nélkül tévénken, telefonunkon fogjuk nyomkodni.
Oké, de hogy jön ide az egyre dráguló okostelefon?
Úgy, hogy a forintunk sem remekel igazán, magas az áfa és a technológia fejlődik. Az összes felsorolt funkció elérhető az okostelefonjainkon is. Igen, a belépő szintű, nagyjából 100 ezer ft-os árkategóriás modelleken is. Ha szeretnél jobb kamerát – igen, a kompakt fényképezőgépek az okostelefonok miatt kihullottak a piacról -, szeretnél jobb képminőséget, nagyobb képernyőt, a készülékből előhúzható ceruzát (hogy kézzel jegyzetelj), hogy a készüléked személyi asszisztensként, vagy épp játékgépként funkcionáljon egyre mélyebbre kell a zsebedbe nyúlni.
Telefon a gyereknek
Ahhoz, hogy a suliban tudjon neked hazaüzenni egy belépő szintű nyomógombos telefon is megteszi. Ha még alsós legyen abban a sim kártyája, így csak telefonálni és SMS-t küldeni tud róla, ha játékra vennél neki okostelefont akkor azt használja otthon amikor te magad is tudod felügyelni, hogy mit csinál. A nyomógombos telefonnal nem fog a többiek előtt villogni, nem kerül sokba, hogy nagy kár legyen ha elhagyja és valószínűleg a tanárok sem fogják tőle elvenni, mert ténylegesen csak telefon azért, hogy neked haza tudjon telefonálni ha valami gond van.
100 ezer ft alatt
Kapható okostelefon, melynek még mindig megvannak az előnyei a nyomógombosékhoz képest. Elérhetőek rajta a felhő alapú szolgáltatások, tudsz bele SD kártyát tenni, amivel növelheted a tárkapacitását ha zenét hallgatnál. Van kamerája, de ezek minősége megkérdőjelezhető: csak ideális körülmények között tudsz elfogadható képeket készíteni, nyomtatásban, vagy számítógépen megtekintésre nem feltétlen ideális a végeredmény. Tudsz rajta internetezni, videótelefonálni, messengeren írogatni a haveroknak. Ezek belépő szintű készülékek – nem lesajnálandók, mérlegelj, nézz meg aktuális modelleket, elképzelhető, hogy találsz magadnak egy elfogadható modelt.
100 ezer ft felett
Mint a cikk elején is írtam az árazás a csillagos ég, de persze vannak fokozatok. A 100 ezer feletti telefonokban már valószínűleg biztosan találsz NFC chip-et, így tudod bankkártyaként is használni a készüléket. Komolyabb tárhelye van, így több fotó és videó fér el rajta – sőt egyáltalán már képes jó minőségű videók készítésére. Ezeket a készülékeket már nyugodt szívvel használhatod jegyvásárlásra, bankolásra és munkára mivel az árcédula magában hordozza a készülék megbízhatóságát, tartósságát. Jellemzően ez abban merül ki, hogy kisebb eséllyel futhatsz bele gyári meghibásodásokba, jobbak az akkumulátorok, jobban bírják a szélsőséges körülményeket (por, ütés és vízállósági tanúsítvánnyal rendelkeznek), van vezetéknélküli töltési lehetőségük, sőt miközben a telót töltöd az képes például a vezetéknélküli fülhallgatódat tölteni.
Alapvető hiba ezekre a készülékekre telefonként tekinteni
Ezek aprócska, zsebben elférő számítógépek. Az én Samsung Note 20 Ultra készülékem közel 7 colos képernyővel jókora felületet ad, melyre – mint egy aprócska füzetre – lehet jegyzetelni az aljából előhúzható ceruzával. 256G háttértára van, melyet bővítettem még további 256 gigás SD kártyával, melyet a készülék natívan, önmagától titkosít, így ha elhagyom a készüléket sem a belső memóriájából, sem a memóriakártyáról nem fognak adatokat letölteni tudni érdemben. A készülék rendelkezik 12G ram-mal, mely az alkalmazások futtatásához szükséges – és itt jön képbe a Dex mód, ami annyit jelent, hogy a Macbook-hoz is használt usb-c dongle segítségével bármikor varázsolhatok a telefonból egy asztali számítógépet. Ezt napi szinten használom, de nem kábelen hanem vezeték nélkül: a TV-t a készülék vezetéknélküli kijelzőként felhasználva kiküld egy módosított android felületet, melyen a távirányítóval, mint légegérrel kattintgathatok, így nem csak azonnal megtekinthetők a telefonon lévő fotó, videók és alkalmazások, de egyenesen egy Android desktop-ot kapok úgy, hogy az Android eszköz személyreszabottan az én adataimmal és tévézési szokásaimmal dolgozik.
Teszi ezt annyira hatékonyan, hogy például fut a tévé képernyőjén egy Kodi tvheadend client-el, melyel nézem iptv-n a NatGeo-t, eközben olvasgatom az email-jeimet, használom a jelszókezelőt, vagy fizetem be a havi számlákat a mobilon…pontosabban a mobil képernyőjét felhasználva.
De ha a tévét ki is vonjuk a képletből – a készülék egy igen fejlett multitasking képességgel rendelkezik – ablakos nézetben, ceruzával nyomkodva kényelmesen lapozgathatok több weboldalt, vagy nézhetek meccset és cseveghetek tesómmal. Vagy egy rendezvényen videózhatok a több kamerának köszönhetően 4K-ban 5-10x-es nagyítással a félhomályban, majd még a készüléken később megvághatom a videóanyagot, lementem 1080p h265 kódolásban és tölthetem fel közvetlenül mobilneten keresztül youtube-ra. Vagy ha több kamerát – mármint okostelefont – használtam a felvétel során indíthatok egy FTP szervert a Note-omon és a másik két mobilról Total Commander-rel tölthetem át az SD kártyára a videóanyagokat, illetve összedughatom a Tascam hangrögzítőmet a telóval és letölthetem róla az aznapi felvételeket a megfelelő mappákba, hogy ha később a számítógépre másolnék 3-4 kameraállást, plusz 1 hangsávot legyen ehhez elég tárhely anélkül, hogy külső adathordozót kellene magammal hordani.
Sorolhatnám még, hogy például a mobilon lévő EnergiApp nevezetű alkalmazással küldöm be a szolgáltatónak a villanyóraállást úgy, hogy az alkalmazás lefotózza a villanyórát, a rajta lévő vonalkódot – és ez a funkció ha minden igaz már a Mivíz-nél is elérhető (cikkem írásakor indult), tehát nincs kellemetlenkedő óraleolvasó bácsi és nincs év végi elszámoló csekk, mert ezekkel az alkalmazásokkal megfelelően tudom bizonyítani a mérőműszerek hitelességét.
A példákat és történeteket oldalakon keresztül tudnám sorolni mi mindenre jó még egy okostelefon – például kiválthatja az oltási igazolványodat, vagy mobilon veszed meg a MÁV-os vonatjegyet, illetve tömegközlekedésre a bérletet – egy dolog nagyon fontos:
A mai okostelefonokra már butaság telefonként tekinteni. Tudnak kismillió funkciót, ezek egyike már csak a telefonálás és az SMS küldés.
Mi kell még?
Nos, jó kérdés mit hoz a jövő. Popcorn-nal az ölünkben várjuk mi lesz a hajlítható kijelzős telefonok karrierével. Jelenleg ésszerűtlenül drágák, bár ha úgy tekintünk rá, hogy veszünk egy Z Fold 3 teljesítményű okostelefont ÉS tabletet valószínűleg ugyanígy 700 ezer ft környékén lyukadunk ki…hacsaknem fölötte.
Nyomógombos „nagyitelefonokra” mindig szükség lesz – én ezekből hiányolom a wifi modult olyan szkenárióban, mint például nyomógombos egyszerű telefon VoIP képességgel, Viber/Messenger/Telegram hívás opcióval. Mivel ezen a piacon kicsi a mozgás így talán a gyártók sem érdekeltek abban, hogy ilyen irányú fejlesztéseket lépjenek meg. Bizakodni mindenesetre lehet.
Jó lenne még a készülékek akkumulátorcelláinak fejlesztése. Értem én, kell a vékony kaszni, bár férhetne bele több akku, így garantált lehetne, hogy kemény terhelés mellett is kibír 1 napot. Erre a problémára persze van megoldás: hordj magaddal a táskádban egy mégegyszer ugyanakkora méretű és súlyú power bank-et (külső akkumulátort), így ha a telód lemerülőfélben van úgy, mint vésztöltő tudod a külső akku energiáját a telódba átpumpálni. Ez a művelet nem veszélyes, nem károsítja a készüléked – simán csak egy olyan plusz kolonc, amit az ember nem feltétlen akar magával hordani.
Tippek az okostelefon használatához
- Ha messzire utazol legyen nálad plusz készülék (ha ketten vagytok akkor így megvan a két készülék) és ami dokumentum az utazáshoz fontos – például repjegy, vonatjegy – legyen meg mindkettőtöknél, azaz kritikus helyzetekben is legyen meg a redundancia.
- Értelemszerűen mindig legyen nálad vészhelyzetre power bank (külső akku). Nem tudhatod mikor robbansz le autóval és mikor kell segítséget hívnod. Amennyire alap dolog utazás közben a kulacs víz, pénztárca, kp annyira legyen alap a külső akku is ha elszámolod magad.
- Köss biztosítást a készülékedre. Komolyan. Világ életben kinevettem azokat, akik összetörték a telefonjukat, aztán amikor hazavittem a Huawei P20Pro telómat, feltettem a kameraállványra, majd a szél az állványt felborította – a teló kijelzőjén két repedés keletkezett – összetettem a kezem, hogy nem csak lopás ellen jó a biztosítás.
- Mindig készíts biztonsági mentést! A teló háttértára nem kivehető, nem cserélhető, ha az alaplap meghibásodik, elfüstöl, megúsztatod a WC-ben nem fogod tudni már róla valószínűleg letölteni a családi fényképeket. Rendszeresen készíts biztonsági mentést, vagy használj valamilyen felhőszolgáltatást, ami képes fájlokat szinkronizálni. Ajánlom figyelmedben a Syncthing-et: összepárosítod a pc-d a telefonnal, megosztasz mappákat a telóról a számítógépedre és bármilyen fájl változás történik ha mindkét eszköz be van kapcsolva és fenn van a hálózaton képesek instant adatot cserélni egymás között. Ha otthoni szervered, NAS-od van akkor használj Nextcloud-ot, ingyenes a szerver alkalmazás és a mobilapp is.
- Tanuld meg kezelni a teló funkcióit! Vedd a fáradtságot és nézz utána a funkcióinak, olvass utána praktikáknak, olvasgass bele a mobilarena fórumaiba – ismerd ki a készülék képességeit és hozd ki belőle a lehető legtöbbet!
- Vigyázz rá! Ne kínozd olyan dologgal, amit a gyártó sem ajánl, de a teló véletlen mégis tudja. Ne tedd ki extra hőnek, ne legyen sokáig a tűző napon, vagy kinn a fagyban. És igen. Légyszi ne dugd víz alá! Igen, a telefonod lehet vízálló, de ez csak egy biztosíték, hogy ha véletlenül a vízbe esne nem ázik be és megy azonnal tönkre ideális esetben. De nem rendeltetésszerű használat ha a medence alatt akarsz vele fotózni, vagy a Balatonba besétálni. Legyen nálad akkor vízálló tok, vagy egyszerűen ne vidd be magaddal a telefont.
- Használd ki a cloud adta lehetőségeket. Netflix, Spotify, Plex médiafogyasztáshoz – mindegyik tud offline szinkronizációt, tehát előre letölt neked epizódokat, hogy ha net nélkül maradsz is el tudd ütni az időd. Használj Nextcloud-ot, vagy valamilyen vásárolható bérelt tárhelyet ahova az adataidat automatikusan biztonságimented.
- Használd ki a készülék adta biztonsági funkciókat! Ne rootold meg ha nem muszáj, állíts be pin kódot, ujjlenyomatot, faceID-t. A fél életed a készüléken van, ne engedd, hogy más hozzáférjen.
- Használd úgy, mintha számítógépeznél. Rendelj kaját, netbankolj, olvasgass híreket, játssz!
Te mire használod ma az okostelefonodat?
